Dr. Hummel Zoltán: Pécsiek, ébredjetek, ez a radar komoly dolog, ez nem vicc!

15 évvel ezelőtt Floridában részvettem egy nemzetközi kongresszuson, ahol a nemionizáló sugárzások (ilyen sugárzást ad a radar is) élettani hatásaival foglalkoztak. Ott a legkiválóbb kutatók megállapították, hogy e sugárzásoknál nem a kibocsátott energiáknak a mérésével kell foglalkozni, mert nem az a mérvadó. Sokkal mérvadóbb a sugárzások frekvenciái.

Az energia-szemléletet erősíti a mikrohullámú sütők elterjedt használata és ismerete. Mindenki tudja, hogy a mikrohullámú sütőben, a melegítendő ételben, italban lévő víznek átadott energia miatt melegszik fel az étel vagy az ital. Itt nagyon is fontos a kisugárzott energia. Az említett kongresszusig sok kutató is úgy gondolta, hogy a mikrohullámú sugárzások (ilyen a radar és a mobil telefon sugárzása is) élettani hatásánál a mikrohullám által leadott energia hőenergiává alakul, és nem mást, mint a hőhatások ártalmait kell vizsgálni a mikrohullámok élettani hatásainak a vizsgálatainál. Természetesen, ha nagy energiájú sugárzásokról van szó (mondjuk a sugárzó antennák közvetlen környezetében) akkor ilyen vizsgálatoknak is fontos tanulsága lehet. De a sugárzó antennától távolabb már nem a sugárcsóva energiája vált ki hatást az élő szervezetekben.

Az említett energia-szemléletnek és kvantummechanikának, ami a múlt század első felében még modern tudománynak számított, „köszönhetjük”, hogy a radarfejlesztésekkel foglalkozó villamosmérnökök az élő szervezetre ártalmatlannak gondolják a mikrohullámú radarokat. A kvantummechanika tudománya megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy bármilyen sugárzásnak kiszámíthassuk az energiáját a sugár frekvenciájának ismeretében. Ha a mikrohullámokra végezzük a kvantummechanika által adott számolást, akkor azt kapjuk, hogy a mikrohullámú sugárzásnak olyan kicsi az energia-kvantuma, hogy az a molekulák elektronszerkezetét képtelenek megváltoztatni, csak adott molekulák rezgését vagy forgását változtathatják meg. Ergo, a bennünk lévő biokémiai folyamatok menetét a mikrohullámú sugárzások képtelenek befolyásolni, tehát számunkra ártalmatlanok.

Ámulva néztem a TV-ben a Hadügyminisztérium szakértőjét, milyen magabiztosan ismételgette, hogy komoly hatástanulmányt végeztek, és bárki megmérheti majd a radar körüli energia-eloszlást, mert azok az energiák mind alatta maradnak majd az idevonatkozó szabvány határértékeinek. Ez a szabvány is „megér egy misét”, mert több mint 30 éves! Még abban a korban született, amikor csak az energia-szemlélet számított „tudományosnak”. Azóta sok idő eltelt és szerencsére a tudósok sem lógatták a lábukat, és kidolgoztak olyan új fizikai modelleket, mint a nemlineáris dinamikus rendszerek, és erre a rendszerre épülő káoszelméletet, amelyekkel már sok olyan összetett jelenség is magyarázható, mint az élő rendszerekben történő szabályozások. Egy mai, élettani kutatásokat végző szakember számára elképzelhetetlen, hogy ne ismerje a káoszelméletet és az arra épülő fraktális élettan legújabb eredményeit. A hagyományos modell gépezetként ábrázolja az emberi testet. A szív óraműszerűen ver, az idegrendszer telefonhálózatként működik, a csontváz pedig izületekből és forgókból áll. A kutató biológusok, élettanászok és orvosok ma már tudják, hogy fraktálokkal és káosszal teli holisztikus rendszerként kell ábrázolni az emberi élettant.

A testünket tehát nem úgy kell elképzelni, mint egy óraszerkezetet, amelyben a fix tengelyen forgó merev fogaskerekek egymásba kapcsolódva létrehoznak egy azonos ritmusban működő szerkezetet. A bennünk lévő „fogaskerekek” nem fix tengelyűek, nem fix ciklusidejűek, hanem mindig változnak. Ha kilendíti valami a ritmusukból, kilendülnek, de újra visszatalálnak a saját helyükre, úgy, hogy soha nem lesz állandó a mozgásuk, mindig különböznek valamennyit az előző köreiktől. Dinamikus, nemlineáris rendszereknek hívjuk őket. Dinamikusan válaszolnak a környezet kihívásaira, ezek a tulajdonságok teszik testünket rugalmassá és erőssé. Azért nemlineárisak, mert nem lehet meghatározni a következő pillanatbeli állapotokat az előző állapotok alapján. A mi óraszerkezeteinkben a tengelyek imbolyognak, az a biztos bennük, hogy állandó mozgásban vannak, ha az adott pillanatban siet az óránk, a következő pillanatban nem biztos, hogy szintén sietni fog. A dinamikus, pillanatnyi változásokra nagyon jól tudnak reagálni, de az állandóan fennálló, tartós hatások súlyos változást hozhat bennük. Ezért van az, hogyha tartós, nem természetes eredetű hatás ér egy élő szervezetet, akkor krónikus problémák, betegségek léphetnek fel következményként.

A fraktális rendszerekben az alkotó elemek, például a bennünk lévő molekulák, sejtek, szövetek, szervek, egymással kooperatívok. Vagyis igazodnak egymáshoz. Az igazodáshoz viszont információ kell. A fraktális rendszerekben kulcsszerepe van az információnak és a rezonanciának. Nélkülük nincs fraktális rendszer. Az információnak az az egyik érdekessége, hogy minimális energiát hordoz önmagában, de energiákat szabadíthat fel. A társadalmi rendszerek bizonyítottan fraktális rendszerek, mint az élő szervezetek. Aki volt már katona, bizonyára tudja, hogy hídon nem szabad masírozni, vagyis egyszerre lépve haladni a katonáknak. Attól félnek, ha egyszerre lépnek, akkor felléphet a rezonancia jelensége, vagyis a lépés ritmusa (frekvenciája) megegyezik a híd egyik saját frekvenciájával, és a híd ezt a rezgést felvéve egyre jobban lengeni kezd, majd szétszakad. A masírozásnál az információ csak annyi, hogy vedd fel a parancsnok által kiadott ritmust: egy, kettő, egy, kettő… majd figyeld a melletted lévőt. A figyelés jelenti az információcserét. Ez nem sok energiába kerül, de maga az eredmény, a hídrombolás, már jelentős energia. Vagy vegyünk egy másik katonai példát (ha már katonai radar az eredeti témánk). A parancsnok szava, hogy TŰZ!, nem sok energiát igényel, hogy kimondja, de a tüzelés eredménye már horribilis is lehet.

Minden elektromágneses sugárzásnak (ilyen a radar is) van egy ritmusa, egy frekvenciája. Ez a mikrohullámú sugárzás esetében nem nagy energiával bír, mint ahogy a katonai szakértők is helyesen mondják. De ez a frekvencia egy információ bármely töltéssel, vagy nem nulla töltéseloszlással rendelkező molekula számára. A szervezetünkben található molekulák 99%-a ilyen típusú. Bennünk milliárdszor milliárd molekula van. Ha ebből néhány molekula rezonál a sugárzás frekvenciájával, akkor a molekulák már többet nem egymásra fognak figyelni, hanem egy külső jelre, aminek semmi köze az élő szervezet belső jeleihez. Ez szervezetünk számára külső zavarként jelentkezik. Ha rövid ideig tart, akkor dinamikusan reagálva a zavar után visszaáll a normális „kerékvágásba”, ha viszont tartós a zavar, akkor a következményei beláthatatlanok, senki nem tudhatja megmondani, mi lesz a végeredménye a krónikus zavarnak.

 A fraktális rendszereket önszabályozó rendszereknek is hívjuk. Ez az önszabályozás a saját jelekre való reagálásokon, visszacsatolásokon keresztül működik. Ha ebbe a belső szabályozásba egy külső szabályozás is belép, akkor lép fel a rend helyet a klasszikus értelemben vett káosz.

A fraktális rendszerek esetében a biztonság is egy új megvilágítást kap. A determinisztikus, klasszikus fizikában, ha egy golyót ütköztetünk egy másik golyóval, mindenki biztonsággal tudja, mi fog történni. Ellenben, ha egy fraktális rendszert ér egy külső hatás, senki sem állíthatja biztonsággal, hogy mi fog történni. Csak olyan ember állíthatja, hogy a radarnak semmi következménye nem lehet Pécs lakosságának az egészségében, aki vagy nem tudja azt, hogy az emberi szervezet egy fraktális struktúra. Gyakran párosul a tudatlanság bátorsággal.

Van-e egyáltalán valami apró bizonyíték, vagy jel arra nézve, hogy a radar hullámok árthatnak nekünk? Egy New-York-i orvos, dr. Milton Zaret, összefüggést sejtett a nemionizáló sugárszennyezés és a szívbetegségek nagy gyakorisága között az ipari nagyvárosokban. A statisztikák tanulmányozása közben ellentmondásra bukkant. Finnországban a legtöbb szívbetegségek miatti elhalálozást nem a Helsinki környéki nagy ipari terület környékén találta. A legtöbb, szívbetegség következményeként fellépő, halált okozó, kamrafibrillációt a kevésbé ipari övezetnek nevezhető Karélia tartományban regisztrálták. Ezek az adatok nem illettek bele a más területeken különben jól illeszkedő összefüggésekbe. Míg ki nem derült, hogy az itt élők egy erős radar-sugárözönben élnek. Karélia szomszédos Oroszországgal, a határ másik oldalán egy nagy teljesítményű hadászati radarállomás ontotta sugarait az esetleges támadó rakéták felderítésére. A nemzetközi botrány következtében az oroszok leszerelték ezt az állomást.

A mostani „radarunkra” azt mondják, hogy ez modernebb, ez már nem okoz olyan problémákat, mint a régiek. Ez egy nagyon jól hangzó kommunikáció, de a lényeget nem érinti. Bármilyen „modern” is legyen egy radar, az a lényeget azért nem érintheti, mert kell, hogy mikrohullámot sugározzon, kell, hogy a sugár elérje a célpontot, kell, hogy a célpontról visszaverődjön, kell, hogy a visszavert sugár visszaérjen a radarállomáshoz, kell, hogy azt számítógéppel kiértékeljék. A ”modernség” csak a sugárzás fókuszálását, modulációját valamint a kiértékelés modernizálását érintheti.  Ez a radarállomás már impulzus üzemmódban működik, nem folytonosan, mint a régiek. A radarállomásnak éjjel nappal folytonosan kell működnie, hogy kiszűrje a behatolókat. A por- és füstszemcséken szóródó radarsugarak éjjel nappal fog hullani a pécsi lakosság nyakába. Minél közelebb vagyunk az állomáshoz, annál nagyobb mennyiségű lesz a kiszóródó sugarak sűrűsége. Ettől még a tetőszerkezet sem fog megvédeni, mint az eső esetében. Ezek a sugarak a falakon és a tetőn is áthatolnak. Nincs menekvés! A régi, folytonos radar úgy működik, mint egy vízágyú, az impulzus üzemű, „modern” radar pedig úgy, mint a sorozatvető „sztálinorgonák”. Az impulzus üzemmód viszont megsokszorozza a sugárzás lehetséges frekvenciáit, ami az információtartalmat növelve növeli azt az esélyt, hogy legyen olyan frekvencia, amelyre rámozdul valamelyik molekulánk. Vagyis nő a zavar esélye.

A régiekről, a folytonosakról, a Karéliak esetéből tudjuk, hogy ártalmas. A sorozatvető radarokról még nincs tapasztalat, csak majd KB. TÍZ év múlva, állíthatjuk biztosan, hogy okozott-e betegséghalmozódást a radar a pécsi és baranyai lakosok körében. Akarunk-e kísérleti nyulak lenni?

                                                                                                                                             Dr. Hummel Zoltán

                                                                                                                             A fraktális élettan volt oktatója,